Ne zárd be, fiam, szíved kapuját,
ha anyád várja a bebocsáttatást,
mert az anyai szívnek nincs fájdalmasabb,
mint mikor gyermeke magába roskad.
Soha ne titkold, mi dúl odabenn,
mi az, ami láthatatlan könnyeket terem,
mert bárhogyan is titkolod rejtett
bánatod,
az anyák felismerik a síró szívhangot.
Így hát hagyd nyitva, fiam, szíved
kapuját,
hadd áradjon be rajta a szeretet-világ,
az a világ fiam, melyben anyád védelmez,
míg az idő nem üt szívén halálos sebet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.