Bátorságot adj nekem
édes Istenem,
ne ily gyönge lelket,
mi olyan védtelen.
S erőt is adj még,
hogy futni tudjon lábam,
ha térdre roskadnék az
élet viharában.
Mert néha futni kell
Uram, kővé dermedt szívvel,
hogyha rá is taposnak
sáros bakancsvéggel,
keménysége kivédhesse
azt a sok halálos sebet,
amelyek elvéreztetnék
a sérült ereket.
Tudod Uram a gyönge
lélek folyton könnyezik,
és folyton-folyvást
hullatja azok cseppjeit,
mert a gyönge lelkű
ember inkább belehal,
minthogy más szívére
taposson szeges bakanccsal.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.