A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. november 30., hétfő

Árvaságunk


Te már árva voltál akkor, mikor árva lettem én is.
Így mindketten értettük egymás szenvedésit,
hisz lelkünkben ugyanaz a mély fájdalom dúlt,
amely vesztésre ítélte az élet-háborút.

S hogy talpon maradjunk, hogy éljünk még kicsit,
hát megosztottuk egymással sorsunk kínjait.
Így elnehezült keresztünket vihettük tovább,
mert felparázslott bennünk az élni akarás.

S tudtuk, mindaddig, míg egymásnak vagyunk,
mélységünkből tovább már nem zuhanhatunk.
Nem zuhanhatunk, hiszen megtanultuk azt,
mindig az a bátrabb, ki életben marad.

Ma már minden könnyebb, bár szívünk még sajog,
hisz maradandó árvaságunk ugyanúgy kínoz,
s ugyanúgy fáj bennünk az a kegyetlen hiány,
amely  egymáshoz vezérelt a szenvedés útján. 


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Drága Magdim, versed szépsége és igaza még mindig könnyeket fakaszt. Köszönöm, hogy a Barátom vagy!

    Ölellek: Dana

    VálaszTörlés