Lassan itt a
Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
meghitt békességben.
Arcunkról is eltűnnek majd
a könnyek nyomai,
a könnyek nyomai,
akkor is, ha tudjuk, hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé
közénk,
nem mosolyog ránk,
nem mosolyog ránk,
s aki nem tölti be
melegséggel
a meghitt kis szobát.
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az
ünnepek,
s mi arra gondolunk,
s mi arra gondolunk,
addig a jó nékünk, míg
egymásé vagyunk.
Amíg átölelnek minket, mikor marcangolva fáj
a szívünket tépdeső keserű hiány.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi mind jól tudjuk már,
hogy vannak, kik ott fentről
nézik,
hogyan ég lent csonkjaira
pár viaszgyertyaszál.
Ha már nem lehetnek velünk,
kiket nagyon szerettünk,
gondoljunk reájuk, hogy emlékezhessünk
azon napokra és boldog évekre,
melyek szíveinkben vannak
mélyen elrejtve.
Kun Magdolna
Magdika - éppen azért létezik Karácsony ünnepe, hogy azok is velünk lehessenek, akik már hiányoznak életünkből... Meglásd - ott lesznek a lángocskák lobogásában... Nagyon szép karácsonyi gondolatokat olvastam most is Tőled.
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Így igaz Miki, minden meggyújtott gyertyalángban ott van szeretteink lelkének fénye is! Köszönöm a szép gondolatokat!
VálaszTörlésGyönyörű vers! 3 hete vesztettem el Édesanyámat, remélem ott lesz a lelke az ünnepi asztalnál... :(
VálaszTörlésÉn hiszem, hogy lélekben velünk lesznek. Nagyon sajnálom!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi