A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. július 12., vasárnap

Bocsáss meg anyám


Nyár van újra édesanyám, rózsák illatoznak.
Virágokkal teltek az utcák, kertek, terek,
Fenn a nap is olyan tündöklő és fényes,
mint mikor rám pillantott Istenáldott szemed

Minden nagyon szép, minden varázslatos.
Madarak énekelnek, színes lepkék szállnak,
S én mégis könnyezem, mégis szenvedek,
mert oly mély sebe van az anyai hiánynak.

Itt belül zord idő van Zúzmarás a szívem,
Nem olvad fel benn az a sok-sok jégkristály,
mely akkor karcolta rám az örök tél nyomát,
mikor sápadt arcodra dérkönnyem szitált.

Én már így élem életem, deres könnytől ázva.
Fájó szívvel, vérző sebbel megpecsételve,
mert tudom anyám, hogy ásott sírgödrödben
a legszebb érzések is el vannak temetve.

Nem hagy a lelkiismeret, kínoz a fájdalom,
s egy gyötrő gondolat is párnámon piheg,
az a gondolat, hogy nem tettem meg mindent,
nem tettem meg érted, amit lehetett.

Hát bocsáss meg anyám, bocsásd meg nekem
minden bűnömet, mit egykor vétettem,
mert nem nyugszik szívem, nem nyugszik lelkem,
míg nem érzem általad kegyelmet nyertem.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Csodásan szép gondolataidat szeretettel olvastam.

    Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy itt voltál Miki!
    Szeretettel láttalak!

    VálaszTörlés