A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. július 12., vasárnap

Könnyező nyár


Nyár van újra édesanyám, rózsák illatoznak.
Virágokkal teltek az utcák, kertek, terek,
s oly nagy fény, árad odafenn az égből,
mint mikor rám pillantott Istenáldott szemed

Minden nagyon szép, minden varázslatos.
Madarak énekelnek, színes lepkék szállnak,
S én mégis könnyezem, mégis szenvedek,
mert oly mély sebe van az anyai hiánynak.

Itt belül zord idő van Zúzmarás a szívem,
Nem olvad fel benn az a sok-sok jégkristály,
mely akkor karcolta rám az örök tél nyomát,
mikor sápadt arcodra dérkönnyem szitált.

Én már így élem életem, deres könnytől ázva.
Fájó szívvel, vérző sebbel megpecsételve,
mert tudom anyám, hogy ásott sírgödrödben
ezek az érzések vannak melléd temetve.

Nem hagy a lelkiismeret, kínoz a fájdalom,
s egy gyötrő gondolat is párnámon piheg,
az a gondolat, hogy nem tettem meg mindent,
nem tettem meg érted, amit lehetett.

Hát bocsáss meg anyám, bocsásd meg nekem
minden bűnömet, mit ellened vétettem,
mert nem nyugszik szívem, s nem nyugszik lelkem
míg nem érzem, általad kegyelmet nyerhettem.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Csodásan szép gondolataidat szeretettel olvastam.

    Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy itt voltál Miki!
    Szeretettel láttalak!

    VálaszTörlés