A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. július 16., csütörtök

Ringató emlékek


Mikor gyermek-lelkemen nehéz bánat ült,
kértem jó anyámat vegyen engem ölbe,
mert oly nagyon jól tudtam, szíve közelében
rögtön felszárad a szomorúság könnye.

Hisz anyám mosolya, anyám szelídsége,
áthatolt a legfájóbb, legkönnyesebb résen,
hogy kacagásra váltsa fel azt a bánatot,
amit ott szunnyadt valahol lelkem legmélyében.

Mikor anyám ölbe vett, és szemeimbe nézett,
  pillantása rám ragyogta a tűzfényű napot,
hogy minden rejtett könnyem felszáradhasson,
amit a kíméletlen sors reám aggatott.

Már rég elveszítettem anyám szeme fényét,
akárcsak az ölbe vételt, mely átmelengetett,
mikor a fájdalom kínja nyárvirágzás helyett,
jégkristályt csillanó télbe temetett.

Ma már csak az emlék ringat olykor-olykor néha,
s csak az emlék simítja meg ezüst hajamat,
azt a hajat amire egykoron az ő két keze kötött,
piros pántlikájú díszszalagokat.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Csodás emlékek Kedves Magdika - szeretettel olvastalak...

    Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Miki!

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés