Elszálltak az évek,
elfáradtam én is.
Nem érzem már
ifjúságom kamasz melegségit,
sem azt a nagy tüzet,
mely belelobogta
élni akarásom a
mindennapokba.
Jó volna még kicsit
fiatalnak lenni,
s a világ összes
könnyét bilincsbe szögelni,
hogy a szomorú szemek
fátyolpillantása,
derűt ragyogjon az
emberek arcára.
Jó volna még kicsit
újra hazamenni,
erdőn, mezőn átszaladni
kisgyermeknek lenni.
Anyám fakult kötényébe
megtalálni azt,
amit elveszett
kincsként porba hantoltak.
Jó volna még utoljára
szerelemtől égve
pillangóként szállni
a felhők tetejébe,
s onnan csodálni
minden-minden szépet,
mit ajándékul adott ez
a gyorsan futó élet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.