A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. július 11., szombat

Félelem


Mikor túlságosan legyengít az élet,
szomorúságomban arra gondolok,
kár, hogy egyszer eljön az a nap
mikor én is meghalok.

Nem magam sajnálom, nem magam féltem,
gyermekeimért vérzik el a szívem,
hisz ők azok, kik még elhitetik velem,
sziklákat morzsolhat élni való hitem.

Mert hiszek nekik, hát küzdök magamért,
küzdök értük, s küzdök azokért,
akiknek szívében, mint egy pecsétnyom
beleégett hervadó, sápadt alakom.

Tudom, hogy egyszer mindenki előtt
láthatóvá teszik a mennyei lépcsőt,
hogy fényként tündököljünk
ha majd lépkedünk
azon a hosszú-hosszú úton,
melyen hazaérkezünk.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Annyira szomorú ez az érzés - és mégis, annyira emberi...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Bármily szomorú érzés kedves Miki, az élet része ez is, hisz a születés pillanata egy úton jár a halál pillanatával.

    Köszönöm szavaid!

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés