Egyszer eléd állok
anyám, és kérdőre vonlak,
miért dobtad el hozzám
való kitartásodat
hisz abban fészkelt volna az a jó anyai ösztön,
mely mások szívéből akaratlan feltör.
Egyszer majd anyám
elfutnak az évek
Meghajlik a hátad,
megroggyan a térded.
S nem lesz, ki
aggódván azt mondja neked,
ne félj mert Én a végsőkig melletted leszek.
Akkor sírsz majd te is, akkor átkozod
azt a napot, mikor
szíved kővé változott,
és lelkedben meghalt
az-az anya-szeretet,
amit általad én sosem
ismerhettem meg.
Vigyázz anyám,
vigyázz, mert eljő az a nap,
mikor homoksírba temet
az időáradat,
s akkor ott fenn az égiek
megkérdezik tőled,
miért dobtad el azt, kit Isten adott néked.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.