A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. július 8., szerda

Fájdalom



Mikor szép lelked útra készen állt,
és szemedben a könny dérkristállyá vált,
akkor zokogtam úgy Isten igazán,
drága Nagymamám.

Mert tudtam, hogy elveszik veled
a törődés, jóság, igaz szeretet.
Mikor elmentél tőlem nincstelenné lettem,
hisz legszebb kincseimet föld mélybe temettem.
Azt a biztonságot is, mit szép lelked adott,
véresre sebezték az emberi karmok,
hogy ne maradjon utánuk csak nagy-nagy fájdalom,
aminek kínjait most magamban hordom.
Míg te vigyáztál rám mama, nem fájt úgy az élet,
vigaszt adott érző, féltő ölelésed.
Mert csak te tudtad, mit rejthetett az gondolat, 
mely sok-sok év alatt hangtalan maradt
Csak te érezted át fájdalmaimat,
amik könnybe fogantak, könnyekbe haltak,
és csak te ismerted valójában azon énemet,
amit senki más nem ismerhetett.
Mára már nem maradt semmi biztató.
Elhalt a szép beszéd, elhalt minden szó.
Némaság vesz körül, könny és fájdalom,
mert hiányzol mama, hiányzol nagyon.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése