A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. július 8., szerda

Drága nagymamám



Mikor szép lelked útra készen állt,
és szemedben a könny, dérkristállyá vált,
akkor zokogtam úgy Isten igazán,
drága nagymamám.

Akkor már tudtam, hogy elveszik veled
a törődés, jóság, igaz szeretet.
S elveszik az a remény, hogy reszkető kezed
rám simítja Istenáldott szeretetedet.

Mikor elvesztettelek nincstelenné lettem,
mert legszebb kincseimet föld mélybe temettem.
Biztonságod is, mi nyugalmat adott,
mikor vérig sebeztek az emberi karmok,
.
Míg te vigyáztál rám, mama, nem fájt úgy az élet,
vigaszt adott érző, féltő ölelésed.
Hisz csak te tudtad, mit rejtett az a sok-sok gondolat,
melyek kimondatlanul bennem maradtak.

Csak te érezted át fájdalmaimat,
amik könnybe fogantak, könnyekbe haltak,
és csak te ismerted valójában azon énemet,
amit soha senki más nem ismerhetett.

Mára már nem maradt semmi biztató.
Elhalt a szép beszéd, elhalt minden szó.
Némaság vesz körül, könny és fájdalom,
mert hiányzol, mama, hiányzol nagyon.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése