Ott leszel-e velem?

Mondd ott leszel-e velem betegségben, lázban,

hervadó elmémnek szétszórt világában,

ahol minden zavart gondolat tévelygések tára,

melyben egykori énemnek nincs már méltósága.

Ott leszel-e velem, ha elgyengülő lelkem

ellenségként küzd majd a tehetetlen testtel,

mert terjeszkedő bénasága oly erővel bír,

hogy nem győzi le hatalmát, csak a homoksír.

Mondd fogod-e majd kezem akkor, amikor

a halál szelét érzem sápadt arcomon,

s amikor szemem fényét könnyhomály lepi,

tudva azt, mily nehéz lesz búcsút inteni.

Mondd gondolsz-e majd rám zokogva és sírva,

ha pillámon pár könnycsepp könnyeid, hasítja,

s ha túl távolról figyelem hogy hull porba minden,

minden miben egykor örömöm megleltem..

Kun Magdolna