Engem úgy neveltek
egykor hajdanán,
mikor még élt
nagymamám és nagypapám,
hogyha éhes embert
látok, jusson eszembe,
én is kerülhetek
ilyen helyzetbe.
Mert az élet és a
sors senkit sem kímél,
így minden ember
zuhanhat fentről lefelé,
s ki lezuhan a
mélybe, csak úgy élheti túl,
ha van mellette
olyan, ki védőn felé nyúl.
Én kinyújtom kezem, s
felemelem azt,
ki ott alant a mélységben
magára marad,
mert nem tudhatom,
mikor jön el az a pillanat,
mikor felém nyújtanak
védőkarokat.
Kun Magdolna
Bizony - Magdika - Jól teszed, szép gondolat...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm, hogy olvastál Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi