Óvd azt a sokat
dobbant szívet,
mely érted könnyez át
minden éjszakát,
és érted fájja napjainak,
elfutó éveinek
pilleszárnyon
elröppenő időmúlását.
Mert a szív kényes
porcelán.
Néhány bántó szótól már kettétörhetik,
hisz a szavak súlyának
mérhetetlen volta
a szívre terheli
nehezékeit.
Így az lassan-lassan
megadja magát,
s leteszi kőtömbsúlyú
élet-terheit,
hogy olyan könnyed
legyen, olyan lebegő,
mint útra kész
lelkünk, mikor szélnek eresztik.
Kun Magdolna
Nagyon szép Magdika - szeretettel olvastalak...
VálaszTörlésMiki
Köszönöm, hogy olvastál Miki!
VálaszTörlésSzeretettel láttalak.