Elfutnak az évek. Elfut
az egész élet,
miből néhány év marad
még
mit veled tölthetek.
Mert a sorskönyvében
valahogy
nem úgy írták meg,
hogy egy emberöltőn
át
foghassam kezed
De nem bánom, nem
bánom,
ha pár év is az, mit veled tölthetek,
hisz e pár évben is
fellelhetem
az egész életet.
S fellelhetem mindazt
mi majd egykoron kivirágoztatja
hervadt alkonyom.
S ha majd kivirágzik egykor
hervadt alkonyom,
újra a rügyező tavasz
arcát láthatom.
Így lelkem és a
szívem
sosem gondol arra,
hogy együtt megélt
éveinket
az elfeledés havas szele
más irányba fújja
Kun Magdolna
Nagyon szépek Rózsa-gondolataid, szeretettel olvastam
VálaszTörlésMiki
Köszönöm!
VálaszTörlés