Meséld el, fiam

Meséld el, fiam, hogy úgy szerettelek,

mint lángsugarú nap a búzaföldeket,

mik magukhoz vonzották az esőcseppeket,

hogy álmukból ébresszék a kalászrügyeket.

Meséld el, fiam, hogy úgy féltettelek,

mint bogárszemű éjszaka a sötétlő eget,

mikor az, felhők mögé bújt, s onnan könnyezett

tűzfényüket vesztett csillagtesteket.

Meséld el fiam, hogy egyszervolt anyád,

két szemedbe ragyogta szeme sugarát,

hogyha örök télbe szöknének a gyorsan futó évek,

e ragyogás legyen földi menedéked.

Egyszer meséld el, fiam, gyermekednek is,

ha anyád sírhantját már virágok lepik,

 hogy nyári éjjeleken, mikor feldereng a hold,

ő az, aki könnytől fénylő lepkeszárnyat bont.

Kun Magdolna