Akkor, amikor

Akkor, amikor még színe volt a nyárnak,

és ég magasra nőttek a búzakalászszálak,

végtelenbe nyújtózott a mező, erdő, rét,

mert, akkor minden szép a végtelenbe ért.

Akkor, amikor még színe volt a nyárnak,

a boldog madarak fütyörészve szálltak.

Nem félték a vihart, sem a mennydörgést,

mert szárnyaikra simult az áldott Istenkéz.

Akkor, amikor még éke volt a szónak,

írott és íratlan versek szóltak rólad.

Versek, melyek ősszel, télen utat mutattak

oda, hol a tűzpipacsok nyárban virultak.

Most, hogy már hervadásban jár

a pipacsoktól ékeskedő virágos határ,

bennem is elvéreztek a nyári szép mesék,

s vele minden szó, és minden ölelés.

Kun Magdolna