Csak
követtem a szív
útját,
csak mentem utána,
mert hittem
abban,
a szív sosem
vezethet
téves irányba.
Csak futottam
mellette
mint a botorkáló
vakok,
kiknek lépteik előtt
szakadékot nyitott
az éjszakákba
belopódzó
sötét állapot.
Csak mentem-mentem
nem nézve előre,
s nem tekintve hátra,
míg egy napon rá jöttem,
hogy az a szív, mit
követtem
nem más, mint a fájdalom
biztos útiránya.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.