Soha ne engedjük,
hogy egy pillanatnyi düh
megváltoztassa
bennünk azt a méltóságot,
ami felül tud
emelkedni a megbántás felett,
és magáénak vallja az
emberi jóságot.
Mert egy pillanatnyi
düh, egy pillanatnyi dac,
romba döntheti azokat
az érzésfalakat,
amit a szív épített
fel könnyből, vérből, lázból,
s ami szép mesévé
érett két életdobbanásból.
Gondoljuk majd át,
milyen érzés lehet az,
mikor a mindenből már
semmink sem marad,
csak a csend az a
fojtó, könyörtelen csend,
mi egy életen át kínozza
a lelket odabenn.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.