Egyszer eljön majd az
a legutolsó nap,
mikor csillagfényt
ragyog az imaáradat,
és könnyeink, mint
guruló gyémánt golyócskák,
áttörik a kéklő égbolt
felhőkapuját.
Egyszer majd egy nap,
két puhán-puha kéz,
fagyott rögbe simítja
a meleg érintést,
s azt a sok-sok földi
csókot, sok földi ölelést,
mit szél-borzolt por
hullat a síron szerteszét.
Egyszer majd egy nap,
lelkeink fénnyé olvadnak,
hogy vakító
éjcsillagként felsorakozzanak,
s mikor már minden
egyes csillag megtalálta párját,
miénk lesz a boldog
örökkévalóság
Kun Magdolna
Ez bizonyára így történik majd...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Gyönyörű! No persze ezzel semmi újat nem mondtam. :)
VálaszTörlésÍgy fog történni, így kell történnie Miki!
VálaszTörlésKöszönöm!
Szeretettel.
Magdi
Megtisztelsz kedves Józsi :)
VálaszTörlésKöszönöm látogatásod!