Az utolsó napon

Egyszer eljön majd az a legutolsó nap,

mikor csillagfényt ragyog az imaáradat,

és könnyeink, mint guruló gyémánt golyócskák,

áttörik a kéklő égbolt felhőkapuját.

Egyszer majd egy nap, két puhán-puha kéz,

fagyott rögbe simítja a meleg érintést,

s azt a sok-sok földi csókot, sok földi ölelést,

mit szél-borzolt por hullat a síron szerteszét.

Egyszer majd egy nap, lelkeink fénnyé olvadnak,

hogy vakító éjcsillagként felsorakozzanak,

s mikor már minden egyes csillag megtalálta párját,

miénk lesz a boldog örökkévalóság

Kun Magdolna