Ahogy az évek telnek

Ahogy az évek telnek,
múltemlékeim egyre színesebbek,
s tisztábban látom azokat a régi helyeket,
ahol tavaszdalt susogtak a virágligetek.

Ahogy múlnak a napok, kedvesebb az élet,
jobban értékelem a jót, a rosszat, szépet,
s jobban vágyakozom a boldogság után,
ami oly sokszor tévutakon jár.

Tudom, hogy egyszer eljön az a perc,
mikor minden megélt nap csillagnyomot rejt,
s minden színvarázs árnyék-ködbe vesz,
mit a fekete föld mélye magába temet,

de addig visszavágyom mindazon helyet,
ahol szívünk dobbanása együtt lüktetett,
s ahol sok száz lopott csók ringatta magát
félig nyitott, félig bódult ajkainkon át.

Kun Magdolna