Te jobbra indulsz, én balra megyek,
mint két idegen, kik eltévedtek
azon a réges-régi megszokott úton,
ahol közös múltat őriz ezer virágnyom.
Én visszanézek rád, te visszanézel rám,
kérdésünk nincs, hogy mi lesz ezután,
mert tudjuk, a válasz olyannyira fájna,
hogy szétszakadna szívünk összekötő szála.
Hát menj kedves jobbra,
én meg megyek balra,
de jó lenne, ha léptünk még
összetalálkozna,
mert az a hiány
mi lelkünk marcangolja,
egyszer úgyis visszahajt minket,
arra a réges-régi útra,
ahol legelső csókunk
parázsló heve,
a szerelem mámorát
vasbilincsbe
forrta.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.