Emlékládikámon apró
rézlakat,
mely hét pecséttel
őrzi kacatjaimat.
Azokat, mik hozzám
vannak nőve,
egészen bele, bele a
szívtőbe,
ahol úgy ágaznak
szét,
mint azon gyökerek,
melyek föld mélyéig
kúsznak,
hogy egyenként
éltessék
a nyár-melegbe hervadt
faleveleket.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.