Nem a te hibád, amiért
másnak láttalak,
mint amilyenné
formált az Istenakarat.
Egyedül az én bűnöm,
hogy annak véltelek,
kinek nem hazugok
ajkán a szép ígéretek.
Nem te tehetsz róla,
hogy minden, amim volt,
nem több ma már, mint
néhány tintafolt,
mely könny-nyomokat
hagyott a hófehér lapon,
mikor vesztesként
írtam –Kedves, búcsúzom-
Nem a mi hibánk, hogy
nem lehettünk mások,
csak könnyeinket
bujtató szív-komédiások,
kik falakat bontottak
egyetlenegy csókért,
és elhagyták egymást
hitvány árulóként.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.