Én nem adhatok neked
kék hegyeket,
tengert,
part menti szélzúgást,
fehér homokot,
sem átsejlő fényben
játszó
holdfényderengést,
mely bíborral ragyogja
a lenyugvó napot.
Én csak magam adhatom,
s azon érzésemet,
mit mások talán
szerelemnek hívnak.
Olyan lélek-mély
érzést
adhatok csak neked,
mely nem bújtatja
álarcba
igazi valómat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.