Becsüld a könnyet, ritka becses kincs,
jaj annak, jaj annak,
akinek már nincs,
kinek kiszáradt
szemét nem csillantja meg
a gyöngyökként hulló fényes
kristálycsepp.
Vigyázd azt az
embert, ki érted sírja el,
jégszilánk könnyeit,
mely szívét sebzi fel,
mert az élet azokat tudja
zokogásra bírni,
kik az Isteni
szeretet méltó hordozói.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.