Miért szeretünk, ha tudjuk fájni fog,
ha minden fellángolás csak múló állapot,
ha életünk idejéből éveket lopunk,
miket majd könnyel, vérrel siratunk.
Miért szeretünk, ha végtelen szerelmek,
tündérmeséjű könyvekben léteznek,
ott ahol minden szép, csupa-csupa báj,
ahol nincs olyan mi szívünk szomorítaná.
Miért vágyunk ölelő kart, ha tudjuk, simítása
oly hamar átgyengül abba a másik kéz irányba,
ahonnan még búcsúzóul egyszer visszaint,
hullámsírba temetvén azt, mi múlt-csónakon ring.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.