Nézlek fiam

Nézlek fiam, nézlek,

csodálattal nézlek,

mint egy varázskönyvből kilépő

bűvös meseképet,

melynek színében rejtőzik

az-az élet-ír,

mely hajszolt éveimben

kitartással bír.

Nézlek, csak nézlek,

 titkon könnyet ejtek,

a boldog gyermekkorért,

amik múltba vesztek,

s amiket már többé

 nem hozhatok vissza,

csak szép emlékként ringathatok

fáradt karjaimba.

Tudom,

minden gyermek azért nő fel,

mert ez az élet rendje,

s azért, hogyha megöregszik,

az élet nagy-nagy tanítását

tovább mesélhesse,

akárcsak én neked fiam,

akárcsak én,

egy neked írott versbe.

Kun Magdolna