Gyűlölve és sírva

Van, ki átkoz, gyűlöl, ha már nem szeretik viszont,

s megtagadja mindazt, mi boldoggá tette,

és hazudja, hogy nem fáj, s hogy nem pusztul bele,

ebbe a mindent elsöprő nagy szerelembe.

De van, aki csak sírdogál a szoba magányában,

és csendben hulló könnyeit mélyre temeti,

hogy senki ne láthassa azt a mélységes fájdalmat,

mely szívéhez a nyílvesszőt odaszegezi.

Kun Magdolna