Csak az a kéz lenne
meg nekem,
az a puha, áldott,
melynek ráncaira
csókoltam
a gyermekkori álmot,
azt amely megtanított
arra,
hogy a két világ
között is
lobbannak még lángok,
amik fénycsóvaként
ragyogják
a végtelen nagy
távot.
Ha esténként kitartóan
nézem
az éjszakai eget,
meglátom kontúrjában
azt az áldott kezet,
ami oly sokszor rám
ölelte
az emberszeretetet.
Ilyenkor felsírok
halkan,
és behunyom a szemem,
hogy az a boldog
pillanat
megmaradjon nekem,
akkor is, ha a nap
sugarait ontja
arra a megfáradt
arcú,
ősz hajú asszonyra,
ki
gyermekként is tudta,
életerőt ott lelünk
ahol szükség van
a múltra.
Vers:Kun Magdolna
Ez nem éri Magdika ! Ma pedig nem akartam sírni, de ez a vers olyan megható...én is, én is keresem azt a kezet.
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésAz-az áldott kéz hiányzik a legjobban, mindaddig míg élünk.
Köszönöm a könnyeid. Szeretettel gondolok rád.
Magdi
Hiányzik. :(
VálaszTörlésAmíg élünk, drága Bohóc!
VálaszTörlésköszönöm, hogy itt voltál.