A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. május 18., péntek

Egy áldott kéz...


Csak az a kéz lenne meg nekem,
az a puha, áldott,
melynek ráncaira csókoltam
a gyermekkori álmot,
 azt amely megtanított arra,
hogy a két világ között is
lobbannak még lángok,
amik fénycsóvaként ragyogják
a végtelen nagy távot.
Ha esténként kitartóan nézem
az éjszakai eget,
meglátom kontúrjában
azt az áldott kezet,
ami oly sokszor rám ölelte
az emberszeretetet.
Ilyenkor felsírok halkan,
és behunyom a szemem,
hogy az a boldog pillanat
megmaradjon nekem,
akkor is, ha a nap sugarait ontja
arra a megfáradt arcú,
ősz hajú asszonyra,
ki gyermekként is tudta,
életerőt ott lelünk
ahol szükség van
a múltra.

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Ez nem éri Magdika ! Ma pedig nem akartam sírni, de ez a vers olyan megható...én is, én is keresem azt a kezet.

    VálaszTörlés
  2. Drága Annaliz!
    Az-az áldott kéz hiányzik a legjobban, mindaddig míg élünk.
    Köszönöm a könnyeid. Szeretettel gondolok rád.
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Amíg élünk, drága Bohóc!
    köszönöm, hogy itt voltál.

    VálaszTörlés