Nem fogadkoztak, és
mégis visszajöttek,
mert tollaikba mélyítették
a szeretet helyét,
a megszokott otthonok
szalma-puhaságát,
hol párosan vágyták a
tavaszébredést.
Mikor fészkeikre
szállnak a hazatérő gólyák,
vándorévük nehezéke egyre
könnyebbül,
és oly boldog érzés járja
át lelkük hasadékát,
hogy attól még az
ember is mosolyra derül.
Pedig úttalan utak
veszik szárnyukból az erőt,
és megmakacsolt szomjúság
kínozza a testük,
de az a bennük élt
honvágy, mely hazahívja őket,
valóra váltja szívben
fogant tervük,
mert akiben legbelül szól
az ősi hon harangja,
azt oda-vissza útján
is elkíséri hangja,
s mindenáron azt
akarja, hogy az a muzsika
hangozzék fel nyitányként
majd az égi kapuba.
Vers:Kun Magdolna
Visszajöttek. Tegnap, mi is láttuk Joe fiamnál a megszokott gólyát. Gondolom, ha lencsevégre kapja, megmutatja.
VálaszTörlésNagyon szeretem a gólyákat:)
VálaszTörlésHatártalan a tiszteletem irántuk.
Csodálatos madarak. Biztosan Joe is lefotózza őket és akkor láthatjuk. Köszönöm itt jártad kedves Józsi!
Szeretettel.Magdi
:) Apjukom beelőzött... Valóban visszatértek, hozzánk legalábbis már megérkezett. Pénteken még nem láttam a fészkében, tegnap pedig már alattunk lépdelt! Sajnos nem sikerült lefotóznom még, mert Bundás elijesztette őt az ugatásával, de ami késik...
VálaszTörlésSzép a vers!
Kedves Joe!
VálaszTörlésBiztosan lesz alkalmad a gólyákról fotót készíteni, mert egy idő után Bundás is megbarátkozik majd velük és nem fogja őket elijeszteni:)
Nagyon köszönöm kedves szavaid.
Szép tavaszi napokat kívánok nektek a diákoknak is!
Szeretettel üdvözöllek. Magdi