Itt vagy hát újra te
bohó április,
te szeszélyes
asszony, te csalfa szerető,
kinek kacér mosolyát
úgy vágyja a tavasz,
hogy virágba borít,
minden rózsatőt.
A szél is érted remeg szabad
útját járva,
a csillagok feléd fordítják fénylő szemüket,
és úgy hajlanak nyomodba
az aranyeső ágak,
mint hű rabszolgái a
szép természetnek.
Április-április, te
vagy az élet muzsikája,
nincs lágy dalodnál
nyugtatóbb zene,
olyan lelket ölelő,
évszaknyi dallam vagy,
mitől az embereknek
élni van kedve.
Minden madárhangnak
te adsz hírnevet,
általad színesülnek
tarkává a rétek,
téged követ boldogan
minden olyan álom,
ami a télben
dérkönnyekkel ébredt.
Amíg bízhatjuk, hogy
ismét eljössz hozzánk,
vesztett reményünk is
megújulni képes,
mert benned találjuk
azt a kapaszkodó erőt,
mely újra és újra
túlélésre késztet
Vers:Kun Magdolna
Szeszélyesen jött valóban. Foga van a szélnek. :)
VálaszTörlésDe majd megnyugszik és tengernyi virágot hint lábunk elé:)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál kedves Józsi!
Szeretettel.Magdi
Nagyon örülök, hogy megjött , annyira, mint a szép versednek!
VálaszTörlésNagyon szép hetet kívánok, drága Magdi!
Ölellek!
(gyönyörű a kép is)
Drága Mariann!
VálaszTörlésA gólyák érkezése, mindig boldoggá tesz bennünket, talán azért is tiszteljük őket annyira, mert hihetetlen akadályoztatások árán jutnak vissza fészkükbe minden egyes évben.
Nagyon köszönöm kedves látogatásod.
Szép új és eredményes hetet kívánok
Szeretettel ölellek. Magdi