Szívfájdalom...

Szobám mennyezetéről a pislogó lámpafény

árnyékot vet az asztalüveglapra,

s a rajta lévő hófehér papír,

mit néhány ráhulló könny áztat,

vízfoltosan fénylik fel néhány pillanatra.

Írnék, annyira írnék, de minden hiába,

gondolataim béklyóba zárta

a hangosan verő szív megszokott vadsága.

Bolond ez a szív mondom magamban,

értelmetlenül pergeti fel magát,

hisz a fájdalom akkor sem múlik el,

ha dobogása átmorajlik a végtelenen át.

Ne panaszkodj bolond szív,

inkább csitulj el és hallgass.

Vegyél erőt magadon,

hogy sebezhető pontjaid ne láthassák  rajtad,

mert, ha túl gyengének tűnsz,

 te leszel a vesztes,

de ha nem mutatod mások előtt

gyötrő kínkeserved,

a legbántóbb dolgokon is

felülemelkedhetsz.

Vers:Kun Magdolna