Egymásba halkuló...

Ha szemeddel tekintesz a képre,

két idős embert látsz,

akik ma is ugyanolyan 

hévvel szeretik egymást.

De, ha szíveddel nézel rájuk,

önmagad látod bennük,

s azt a hőn áhított érzést,

miért küzdtél egy emberöltőn át.

Mert mi lehetett volna

boldogítóbb vágy,

mint egymás kezét fogva,

egyazon lépésnyomba

átlépni az időtlen síkú

 mennyek kapuját.

Azt a kaput, hol az élet dalát már

odaátról muzsikálja

két egymásba halkuló, egymásért lüktető

szívhangdobbanás.

Vers:Kun Magdolna