Hol van az a
nagyon-nagyon messze,
ahol nem tolul könny
a sókristályos szembe,
ahol a sírást nem
kísérik
áruló jel-nyomok,
és magamnak sem fáj,
hogy többé nem
vagyok.
Egy út van, azt
hiszem,
csak egyetlenegy,
ahonnan vissza már
semmi nem
vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.