Egyszer majd elfogy
az út, a látóhatár,
és eltűnik előlünk a
ködös homály.
Fénybe ér a lélek, az
álmok országába,
ahol az ébredésnek
nincs már valósága.
Nem lesz könnyű út,
mert holtrögökbe lépünk,
és könnyeket látunk,
akármerre nézünk,
de az élet szokott
rendje mindig azt kívánja,
születés legyen a
halál útitársa…
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.