A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. április 21., szombat

Kiáltsd a szabadba...


Mikor torkod elszorítják a kesernyés könnyek,
és úgy érzed a világ, s az ember is ellened lett,
megállás nélkül rohanj, csak rohanj a szabadba,
s kiáltsd ki magadból, mi lelked nyomasztja.

A természet csendes, meghallgat majd téged,
nem kérdi, és nem kutatja, miért fáj az élet,
oly szeretettel ölel át, ahogy eddig soha senki,
csak éreztesd vele, hogy jó ott megpihenni.

Mert az ember és a természet igaz testvér lehet,
ha mindkettőben megvan a kölcsönös tisztelet,
s ha mindkettő úgy vigyázza egymás értékét,
hogy egymás között sose legyen éles ellentét.

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nehéz napok voltak, megpihentem csöppet, soraid végére ejtek egy-két könnyet...
    Drága Magdika!
    Ölellek.
    pipacs :)

    VálaszTörlés
  2. Drága Pipacs!
    Mindig megtisztelő számomra kedves látogatásod.
    Tudom, hogy a nehéz napok mennyire fájdalmasak tudnak lenni. Szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés