A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. április 20., péntek

Elveszve


Néha megáll az ember, mert nem viszi a lába,
valami visszahúzza a sáros pocsolyába,
ahol eső verte álmok taposódtak széjjel,
és halk érzések sebződtek éles szó-pengékkel.

Van, mikor mélyre süllyed a jelen és a múlt,
és húzóerő sincs, mely érdemjogosult.
Elveszettnek tűnik minden egyes percünk,
amibe belesorvadt gondtól vérző tervünk.

Boldogságnak nem marad csak egy szál virág,
mely út porából nyíló sziromfakadás,
mit oly hévvel ráz meg az ellenséges szél,
hogy beleremeg morajába minden, ami él.

Mégis fel kell állni és újra tovább menni,
mindaddig míg érezzük jó embernek lenni,
mert amíg érezni tudjuk emberségünket,
hinnünk kell, az életünk is sokkal jobb lehet.

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése