Szavak szálltak, könnyesek,
lélekből jövők, igazak,
s az ember csak hallgatta-hallgatta,
miközben arcvonásán a ráncok
táguló és mélyülő árkokat szántottak.
A fájdalom mit érzett
átvonaglott az ajkakról egészen a szívig,
átvonaglott az ajkakról egészen a szívig,
hogy sebesre marja annak tépett véredényit,
mert a szó mindig olyan,
de olyan mélyre csap,
hogy abban minden ér és izomzat
szálakra szakad.
Vers:Kun Magdolna
Szavak, melyek hasítanak, és ölni tudnak. Olykor, egy elejtett szó, örökös sebet hagy bennünk.
VálaszTörlésÖlellek.
pipacs
Végtelen és maradandó fájdalmat hagynak drága Pipacs.
VálaszTörlésKöszönöm kedves látogatásod.
Szeretettel ölellek.
Magdi