Hiányzol, Mama!

Mama, te voltál ki mindig őszintén szeretett, 

elfogadtál olyannak, amilyen vagyok, 

így sosem kérted azt, változzak át mássá, 

mert tudtad, más lenni soha nem akarok. 

 Azt sem vártad el, hogy más lélekkel éljek, 

ha egyszer ezt szabta rám odafenn az Isten, 

hisz ha gyengébbnek is született, mint a többi lélek,

lehet, hogy az benne van, ami másban nincsen.

 Mama, nincs más, ki megértene engem, 

nincs akihez mehetnék, ha panaszkodni vágyom,
mert egyedül csak te voltál, ki megértette azt,
milyen mikor torkom fojtja könnyes zokogásom.

Vers:Kun Magdolna