A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. március 26., hétfő

Madárlátta kenyér


Nagyapám minden reggel úgy indult útnak, 
hogy tarisznyájába tett egy nagy adag szalonnát,
néhány héjaira bontott lila színű hagymát, 
és azt a nélkülözhetetlenül fontos éles bugylibicskát, 
amivel nekem faragott cifra fűzfa sípot.

Kenyérszeletből több lapult a zsákban, 
mert egyet mindig, de mindig visszavártam, 
 hisz az volt csak igazán a madárlátta kenyér. 
Mert abban a kenyér szeletkében benne volt az élet, 
fáradt két kezének minden mozdulata, 
s mindaz a gőzölgő illat, mi forró kemencékben 
az éhes gyermekszájakat csillapíthatta.

 Benne volt a tücsökzenék ciripelő hangja, 
a learatott búzatáblák katonás sora, 
és mindaz az ember-jóság, mi szeretettel vegyült, 
mikor huncut mosolyával ballagott haza.

 Amint észrevettem, hogy befordult a sarkon, 
mindent félredobva rohantam elé, 
mert tudtam, ő is ugyanolyan szeretettel zár majd
melengetőn ölelő karjai közé. 

Ma már nincsen madárlátta kenyér, 
és nincsenek katonás glédájú búzatáblás rendek, 
az enyészeté lett minden, ami szép volt, 
csak én őrzöm még tiszta hittel 
azt a mindennél többet érő, morzsákra hullt kincset. 

 Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése