Lélek-hegedű

Egy élet könnyét sírd el, te ében-hegedű,

de úgy, hogy megtépázza az emberszíveket,

s ha szakad is az elnyűtt húr, ne rettentsen meg,

mert annak selyemszálába is lélek létezett.

Az évek sokaságát ringasd lágy dallammal,

muzsika és tánc legyen úti-kísérője,

hogyha a tágra nyitott ég leszakadna egyszer,

hangjegy-rózsát nyíljon csillag-temetője.

Néhány bús kottaütemét cseréld lágy mosolyra,

hisz kell az élet végén párpercnyi öröm,

hadd szakasszon a végső tavasz, kéklő búzarétet,

mit végtelenbe zár majd a nyár-virágözön.

Vers:Kun Magdolna