A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. március 17., szombat

Évszakok múlása


Múlnak az őszök s jönnek újabb telek, 
majd tavaszok lépnek a hóhullás nyomába, 
hogy helyet adjanak a nyarak tündérének, 
melynek fénysugárból áll szép selyem ruhája. 

 Csak te nem jössz Anyám az évszakváltozással,
 a te nyomaid nem látom a régi ház körül, 
ahol még minden-minden olyan maradt, 
mint akkor, mikor ott éltél egyes-egyedül.

 Kutatom a kertrózsái között apró lépteidet, 
nehezen tipegő lábaidnak cipőnyomdokát, 
de egyetlen rejtett nyom sem mutat többé arra, 
hogy valaha is érezhetted a virágillatát.

 Szél fújta porrá váltak a gyermekkori évek, 
az ifjan megélt vágy-zenék is elhalkult már,
 csak az őszezüstös időskor szívhúrja mi játszik,
 néhány hervatag-gondú otthon-muzsikát. 

 Látod Anyám lassan véget ér az élet, 
nem leszünk majd mások csak hulló porszemek,
 melyek úgy követik egymást a végtelen nagy térben,
mint sárgult őszidején a hulló levelek.

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése