Szárnyaljatok tündérek

Most már nekem is van két kicsi unokám,

kik majd mellém bújnak esténként az ágyba, 

s kiket megtanítok én is azokra az édes szép mesékre,

melyeket nagymamám foglalt esti imádságba.

S ha majd kíváncsi tekintetüket reám emelik, 

és sűrű szempillájukon megrebben az álom, 

magamhoz szorítom őket, és azt mondom nekik, 

szárnyaljatok tündérek hetedhét-határon.

Mert az élet nem ül szivárvány-varázson, 

s miattatok nem törnek szét a kék-smaragd hegyek, 

hisz nektek kell majd elérni minden valóságot, 

még azt is, amit nem alkot más csak a képzelet.

De tudjátok, amíg két kezem ölelésre érett, 

 és erőm sem ítéltetik végelgyengülésre, 

addig úgy vigyázom életetek, akár az álmotok, 

melyekben szemem lesz szemetek tiszta tükörfénye.

Vers:Kun Magdolna