A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. március 22., csütörtök

Egy platánfa története


Nem is oly régen ennek az ifjú platánnak 
törékeny törzse volt és vékony-háncsú kérge, 
mit a szélvihar kedvtelve csapkodott 
hogy átfolyjon erein csöppnyi lélekvére.

A platánnak a fájdalomtól könnye is kicsordult, 
és esdeklően csitította a felkorbácsolt szelet, 
de az csak rázta-rázta meg-meghajló lombját, 
mindaddig míg az, földig ereszkedett.

A platán kitartó volt és mindig szálasabb lett, 
nap-nap után megvívta őserejű harcát,
s egy idő után már csak játékos szellőnek vette
 a tomboló kedvvel fújó mérges szívű orkánt.

Aztán hiába morajlott körötte zúgó viharszél, 
 és hiába cikázott mellette kék-kénköves izzás, 
mélyre kapaszkodó gyökerével nem bírt el  többé,
sem égi mennydörgés, sem fellobbanó tűzláng.

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Így igaz drága Bohóc:)
    Harcban edződik, akárcsak az emberi lélek.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  2. Nekem is példaképem a nagyszerű, erős platánfa...

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörűek és csodálatraméltóak a fák, drága Annaliz!
    Nagyon szépséges csodái a természetnek.
    Köszönöm kedves szavaid:)
    Ölellek. Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.