Ha az élet ezerszeres túlerővel harcol
ellenünk,
és mindent elkövet, hogy semmissé tegyen,
egy dolog mindig van, amivel küzdhetünk
ellene,
s ami meggátolja azt, hogy fölényben
legyen.
Nem kell mást tenni, csak mindent
félredobva
útnak indulni oda, ahol csupa szépség vár,
ahol napraforgók hajlanak a friss tavaszi
fényben,
és szélhintón érkező szalmaillat száll.
Elég néhány óra ahhoz, hogy erősekké
váljunk,
és hinni tudjuk azt, nem adjuk alább,
hiszen ha példát veszünk arról a büszke ágú
fáról,
ki a legádázabb viharnak sem adja meg
magát,
akkor tudnunk kell, hogy önmagunk is
elbírjuk
azokat a naponta ránk ruházott élet-terheket,
melyeknek gondoktól teljes kősziklányi
súlya,
vállat és hátat éppúgy meggörnyeszt.
Csak a természet az, mely gyógyír a
léleknek,
az nyit utat arra, ahol megoldásra lelünk,
és az nyit utat arra is ahol van egy másik
út,
amely visszafelé vezet, ha netán
eltévedünk.
Fotók-vers: Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.