Az a boldog-boldog nyár

Az a boldog-boldog nyár, 

 de szép volt Istenem, 

mert rózsaágak nyíltak utcákon, tereken, 

és kacagások visszhangzották 

 az átosonó lépteket, 

melyektől minden rideg macskakő 

 átmelegedett.

A sokszínű virágok megértették egymást, 

átöleltek hajtásukkal sok díszes kapufélfát, 

és olyan lágyan simultak a kerítésekre, 

hogy abba beleszédült a csillagos este.

Az udvar tágas rejtekén madárdala hangzott, 

talán sárgarigó, vagy éppen csalogány, 

már nem tudom, melyik volt, 

 de abban biztos vagyok, 

 hogy ennél lélektépőbb dallamot 

 a szív sem muzsikál.

Boldog-boldog nyár visszajössz-e még, 

emlékeztet-e rád, néhány szép emlék, 

s itt maradsz-e akkor is, ha téli napban fázom,

s ha majd könnyeimmel siratom 

élet-elmúlásom. 

 Vers:Kun Magdolna