Ellopott éveim

Megint a büszke múlt törött,

s megint a jelen az, mi elveszett,

és megint ellopták éveim,

mitől megint csak újra rettegek.

Már megszokottan törölgetem

befelé áramló könnyeim.

Tűröm az orkánként közelgő
  viharszeleket,

mert tudom, hiába is fordulok szembe

ezzel az önmagából kivetkőzött

  ember-morajlással,

a vég ugyanolyan élhetetlen marad,

mint a kezdetek.

Vers:Kun Magdolna