A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. február 8., szerda

A boldogság


Mindenkinek más a maga boldogsága.
Van, akinek elég néhány pohár bor,
mert drága nagyapám is akkor volt boldog,
mikor pityókás léptekkel az utcán kóborolt,
és dalolta, dalolta a”Deres már a határt.”
Bariton hangja mérföldekre szállt
s azt visszhanggal dúdolták a virágos utcák.
Mikor az est köpenyét csillagpor ragyogta
és az otthon melegét fahéj járta át,
nagyanyámmal ketten, mi is elindultunk,
hogy otthonába tereljük a boldog nagyapát.
Jobbról és balról is támogattuk hős vitézemet,
de minduntalan megakadt botladozó lába,
s olyankor úgy rántott magával minket
egyenesnek nem mondható léptei nyomába,
hogy egyszerre láttuk a szélesre tárt eget
egyenetlen alakú csillagformájába.
De mi csak kacagtunk-kacagtunk, énekeltünk tovább,
nem fájt s nem könnyezett mellettünk az élet,
mert szegényen is olyan boldogan nevettünk,
mintha mi uraltuk volna a világmindenséget.
A boldogság nem a pénz és nem is a hatalom.
Elég pár pohár bor s az a szeretet,
mely mosolyt áraszt a síró arcokon
és feledésre készteti
a lét-keserveket.

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Drága Bohóc!
    Milyen jó is, hogy részese lehettem abban az időben a szeretet azon formájának, amit még ma is méltányossággal tisztel az idő.
    Köszönöm kedves látogatásod.
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés
  2. Ó, gyönyörűséges! és ez a zene is!

    VálaszTörlés
  3. Drága Judit!
    Nagyon köszönöm kedves látogatásod és megtisztelő szavaid.
    Szeretettel gondolok rád.
    Magdi

    VálaszTörlés