A boldogság

Mindenkinek más a maga boldogsága.

Van, akinek elég néhány pohár bor,

mert drága nagyapám is akkor volt boldog,

mikor pityókás léptekkel az utcán kóborolt,

és dalolta, dalolta a”Deres már a határt.”

Bariton hangja mérföldekre szállt

s azt visszhanggal dúdolták a virágos utcák.

Mikor az est köpenyét csillagpor ragyogta

és az otthon melegét fahéj járta át,

nagyanyámmal ketten, mi is elindultunk,

hogy otthonába tereljük a boldog nagyapát.

Jobbról és balról is támogattuk hős vitézemet,

de minduntalan megakadt botladozó lába,

s olyankor úgy rántott magával minket

egyenesnek nem mondható léptei nyomába,

hogy egyszerre láttuk a szélesre tárt eget

egyenetlen alakú csillagformájába.

De mi csak kacagtunk-kacagtunk, énekeltünk tovább,

nem fájt s nem könnyezett mellettünk az élet,

mert szegényen is olyan boldogan nevettünk,

mintha mi uraltuk volna a világmindenséget.

A boldogság nem a pénz és nem is a hatalom.

Elég pár pohár bor s az a szeretet,

mely mosolyt áraszt a síró arcokon

és feledésre készteti

a lét-keserveket.

Vers:Kun Magdolna